A Csabai Kolbászfesztivál története
Az első év…
Azok a hagyományok, melyekkel Békéscsaba a sertéstenyésztés- és feldolgozás tekintetében rendelkezik, és amilyen sikeres, népszerű terméknek tekinthető a csabai kolbász, meglehetősen természetes volt, hogy a 90-es évek közepén, amikor az országban egyre-másra szerveződtek a gasztronómiai és egyéb tematikájú fesztiválok, akkor itt a kolbász köré kellett annak létre jönni.
1996-ban írtam le először ezt a kifejezést, hogy Csabai Kolbászfesztivál, és dolgoztam ki egy akkor elképzelt rendezvény vázlatát. Minta nem sok volt a környezetünkben, de a medgyesegyházi Dinnyefesztivál, vagy a bajai Halászléünnep mindenképpen ilyennek tekinthető. Természetesen a müncheni Oktoberfestről tudtunk, de az minden vonatkozásban távolinak tűnt…
A leírás elkészült, feleségemmel közösen úgy gondoltuk, hogy majd egyszer meg kellene csinálni. Életre a gondolat akkor kelt, amikor 1997 áprilisában A Békés Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány szervezésében egy ausztriai szakmai úton, a buszon sok témában folyó beszélgetésben Végh László, aki akkor a város alpolgármestere volt, azt mondta, hogy kellene a városnak egy emblematikus rendezvény, fesztivál, vagy valami hasonló, mondjuk egy „Bíróválasztás”, ami a város lakosságának és később a turistáknak is kellemes szórakozást ígér.
Ekkor beszéltem először nyilvánosan arról az ötletemről, hogy nem kreálni kell hagyományt, hanem a kolbász köré kell formálni a fesztivált. Attraktívnak kell lenni, be kell vonni a közönséget a kolbászkészítésbe, kell disznóvágás, meg élelmiszeripari kiállítás, kirakodóvásár, és természetesen sok kulturális program, néptánc, cigányzene stb. és ennek része lehet a Bíróválasztás is, hiszen volt ilyen Csabán, és a hagyományok szerint a városi bíró adott engedélyt András nap tájékán a disznóvágások megkezdésére. (Már akkor is volt katasztrófavédelem, csak gondolni kell a sok nádtetős házra és a szalmával perzselés módjára!) Közben a busz megállt Salzburgban, városnézés. Visszaültünk a buszba, Végh Laci mellém ült, oda hívta Csík Andrást, az alapítvány ügyvezetőjét, Musulin Miklóst, aki az Aranypeták Kft. ügyvezetője volt és azt mondta: „Megcsináljuk ezt a fesztivált!” És akkor valaki elővett egy kis csabai kolbászt! Ez egy meglehetősen jellemző helyzet: ha csabaiak utaznak, bárhol a világban, vagy ha ügyet, orvost, bankkölcsönt stb. intéznek, előkerül a kolbász. Szóval akkor, amikor valami nagy dologra készülnek! Falatoztunk, beszélgettünk, de akkor még nem tudtuk, hogy mekkora ügyre vállalkozunk, csak azt, hogy megcsináljuk! Ehhez kellett a KOLBÁSZ!
Hazaérkezésünk után néhány nappal az első előkészítő megbeszélés Végh László irodájában volt, Csík András, Zsibrita Pál, (akkor az Elektroház tulajdonosa) Andó Tamás, (akkor a Fiume Rt.. vezérigazgatója), és mi ketten a feleségemmel vettünk részt rajta. Később az előkészítésbe bekapcsolódott Lázár Miklós, Budapesten élő barátunk, aki kiállítás-szervező volt, valamint Nóvé Zoltán, a Körös-Trade Kft. ügyvezetője.
Hol legyen, mi legyen, mikor legyen, honnan vegyünk rá pénz? A feladatok elosztásában hamar megegyeztünk, a helyszínnel sem volt gondunk, mert az Elektroház már kipróbálta az un. SzTK. pályát, a Baross utcán, (Elektroház Napok) és volt egy 500! m2 – es sátruk. Ezt ajánlották, köszönettel elfogadtuk!
A következő kérdés, kik, milyen szervezetek, cégek lehetnek érdekeltek a szervezésben? Így kerültünk kapcsolatba a Csabahús Kft.-vel, a Gyulai Húskombináttal, A Békés Megyei Agrárkamarával, a Békés Megyei Kereskedelmi Kamarával, és akkor még a Békés Megyei Kézműves Kamarával. Zám András vezérigazgató értékelte legnagyobbra az ötletet, beszélgetésünkkor azt mondta: „Zoli, ha áthozod a fesztivált Gyulára, minden anyagi támogatást biztosítunk, de azt is megértem, hogy csabaiként ezt nem teheted, de így akkor a versenyhez a csapatoknak biztosítjuk a 10-10 kg húst, meg a belet.”
Az első nagyobb összejövetelt a Városháza garázsának egy helyiségében tartottuk (felújítás zajlott a főépületben!), és ahogy ez lenni szokott, volt, aki megértette, mi készül és volt, aki nem. Többen csak a szórakoztató rendezvényt látták benne, pedig már akkor is éreztük, tudtuk, hogy ez annál lényegesen több.
Hanó Miklós (akkor is alpolgármester) azt javasolta, hogy a szárazkolbászok versenye kerüljön be a programba, mert az az igazi csabai.
Tehát már volt sátrunk, húsunk, mi kell még? Reklám! Műsorfüzet és plakát. Felhívtam az egyik barátomat, akiről tudtam, hogy a család ellátására jelentősebb mennyiségű kolbászt csinál. Volt még 7 szál, ezt egy rúdra tettük, és lefényképeztem. Ez lett az alapja az első kiadványainknak… Lonovics László festőművész tervezte az emblémát, mely azóta sokszázezer kiadványon, hirdetésen és a honlapon azonosítja fesztiválunkat.
Próbáltunk a város 2,5 millió forintos támogatása mellé valahonnan támogatást szerezni. Így az első szponzoraink a következők voltak: Békés Megyei Agrárkamara, Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Békés Megyei Kézműves Kamara, Budapesti Sört Értékesítő Kft., Csabahús Kft., Csabai Konzerv Rt. Elektroház Kft., Fiume Rt., Gyulai Húskombinát Rt., Inter-Európa Bank Rt., ISV Hústermelést Szervező Rt., Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola, Körös-Food Kft., Magyar Húsiparosok Szövetsége, Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége, Solvent Kereskedőház RT. Sütőker Rt.
A Magyar Turizmus Zrt.-nél komoly segítőkre találtunk! Bocsák Ágnes igazgató és Révész Edit segített a kapcsolatépítésben, a pályázati lehetőségek megtalálásában. Első alkalommal 1,7 millió forint támogatást nyertünk egy turisztikai pályázaton. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Társaság akkori elnöke, Unger Károly önzetlen segítsége, biztatása nagyon sokat jelentett ahhoz, hogy a gasztronómiai szakma legjobbjai mellénk álljanak.
Elkészült a versenyfelhívás, igyekeztünk terjeszteni a környezetünkben, barátaink, ismerőseink körében. Volt, aki a kedvünkért, volt, aki a pesti barátai kedvéért és volt olyan, aki semmi áron nem vállalt versenyzést. Lassan gyűltek a jelentkezések, mi 50 csapatra terveztünk, 50 asztalt állítottunk fel és a végén 55 csapat gyúrt! A szárazkolbászokból 76 darab gyűlt össze.
A kulturális programot úgy raktuk össze, hogy elsősorban a 30-60 éves korosztályhoz szóljon, legyen szórakoztató, de minőségi együttesek és szólisták szerepeljenek a fesztivál 6x6 méteres színpadán. Íme a kínálatból: Békéscsabai Ifjúsági Fúvósok, Csabai Nemzetiségi Néptáncegyüttes, Resetár Zenekar, Rábai és Hétpróbás Együttes, Maksa Zoltán humorista, ifj. Sánta Ferenc és zenekara, Bordás György operaénekes, Simó Katalin nótaénekes, Körös Táncegyüttes, Gyula, Bibuczi Zenekar, Bukovina Táncegyüttes, (Szlovákia), István Anna népi énekes, Kaláka Együttes.
Fogalmunk nem volt a fogadtatásról, arról, hogy a város lakossága hogyan fogadja, az izgalom és a bizakodás a szervező csapatban óriási volt. A sajtó sokat segített, különösen a Békés Megyei Hírlap kolbászspecialistája, Tóth Ibolya írt jó hangulatú beharangozó cikkeket, majd tudósításokat. A másik akkori napilapban (Békés Megyei Nap) Dancs László.
A fesztivál ünnepélyes megnyitója 1997. október 24-én 10 órakor került sor. Pap János polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Kis Zoltán földművelésügyi államtitkár beszélt és átadta az Agrárkamarával közösen meghirdetett „Kiváló Disznósgazda” verseny győztetésnek, Brhlik András sertéstenyésztőnek a díjat. Vállalkozói nap és üzletember találkozó tette teljessé a programot, és a disznótor néprajzi értékeit bemutató kiállítást nyitott dr. Grín Igor a Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója a Szlovák Kultúra Házában. A Szente Béla által szerkesztett bíróválasztáson 4 csapat mérte össze erejét, nagy közönségsikert aratva Halász Sándor győzött a Lencsési Közösségi Ház képviseletében.
Már péntek este óriási tömeg gyűlt össze a sátorban és Andó Tamás barátom némi aggodalommal jelezte: „Zoli, elfogyott a sütnivaló kolbász!” Erről magam is meggyőződhettem, mert jó néhányan szóvá tették az este folyamán…”Milyen kolbászfesztivál az, ahol nem lehet kolbászt kapni!” Egyszerűen nem gondoltuk, hogy az első napon 2 mázsa fog elfogyni!
Másnap délelőtt 9 órakor hagyományos disznóvágást mutatott be Hanó Miklós és kisgazda csapata, Bede László újságíró műsorvezetésével zajlott a szárazkolbászok versenye, fellépett több néptánccsoport, de mi szervezők, akkor már a délutáni kolbászkészítő versenyre „gyúrtunk”.
Nagyszerű zsűri jött össze: Fábry Sándor, Hollósi Frigyes, Kudlik Júlia mellett a turisztikai szakma, (Bocsák Ágnes igazgató, Turizmus Zrt., ) a vállalkozói világ (Molnár Mihály ügyvezető igazgató, Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány) a húsipar (Szakálos Elekné kereskedelmi vezető, Csabahús Kft., Zám András vezérigazgató, Gyulai Húskombinát) a csabai szlovákság (dr. Tadanaj János ügyvéd), képviseltette magát és az előző nap megválasztott Csabai Bíró is helyet kapott a minősítő csapatban.
A kolbászkészítő verseny fődíját Fülöp Zoltán (Békéscsaba) csapata nyerte, míg a szárazkolbászok nemes vetélkedését Petényi György (Békéscsaba), akinek receptje alapján a Csabahús elkezdte gyártani a Fesztiválkolbászt!
Orbán Viktor Prisztavuk Mátyás és Békefi István csabai csapatát erősítette, így értelemszerűen a sajtófigyelemből is bőven jutott a Fidesz elnökének. Azt nyilatkozta, hogy talán életében még nem volt ilyen jó hangulatú rendezvényen, és hogy valószínű a következő évben legalább háromszor nagyobb sátorra lesz szükség…
Az első Csabai Kolbászfesztivál igazi népünnepéllyé vált, és első alkalomra magáénak érezte az egész város. Jó volt a fogadtatása szakmai körökben is: a turizmus érzékelte, hogy ebből idegenforgalmi attrakció lehet, a húsos szakma pedig azt tartotta fontosnak, hogy egy tradicionális magyar termék kapott hatékony marketinglehetőséget. Mi rendezők már tudtuk, hogy a következő évi szervezést azonnal el kell kezdenünk és keresnünk kell azokat a partnereket, akikkel még biztosabb alapokra építhetjük a fesztivált. Így határoztuk el, hogy létrehozzuk a kolbászklubot, mint a fesztivál civil hátterét, hogy belépünk azokba a szakmai szervezetekbe (Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, Magyar Turisztikai Egyesület) ahol tanulhatunk.
A Csabai Kolbászklub 1998 január 30-án alakult és elnökévé a tagság Uhrin Zoltánt választotta.
Ambrus Zoltán
Vissza