Könyvajánló
Részlet Dedinszky Gyula: A Csabai Kolbász című munkájából
A csabai kolbász fogalma
A csabai kolbász nevében foglalt helységnév arra engedhetne következtetni, hogy csak az a kolbász-féleség lehet „csabai”, melyet békéscsabai lakosok, Békéscsabán készítettek. Ez azonban természetesen nem így áll. A csabai kolbász kritériuma nem elsősorban gyártási helyében, hanem mindenekfelett is készítési módjában, összetételében, fűszerezésében, egyszóval: karakterében, jellegzetességében rejlik. A Békéscsaba körzetében fekvő s egykor békéscsabai telepesekből alakult Medgyesegyháza és Ambrózfalva népének kolbásza ugyanúgy „csabai”, mint az, amelyik a névadó helységben készült. Sőt, meg kell engednünk, hogy csabai kolbász készíthető az ország, vagy a világ bármely más részében is, ha az egyébként a csabai kolbász feltételeinek mindenben megfelel. Már itt megemlítjük, hogy a békéscsabaiak egyaránt készítenek vékony és vastag kolbászt, a „csabai kolbász” fogalma alatt mégis rendszerint az utóbbit, a vastag, nyári, száraz kolbászt értjük.
Az igazi, az eredeti csabai kolbász kifejezetten házitermék lévén, nem lehet mindenütt és mindig egyforma. Amint a kistermelői borok, pl. a kiskőrösi kadarka minden kiskőrösi termelőnél is más és más, mert zamata, színe, szeszfoka függ a talajtól, a pincétől, a hordótól, a szőlő érettségi fokától, a törkölyön állás idejétől, a fejtések számától stb. stb. Ugyanúgy a csabai kolbász jellegét is sokféle tényező befolyásolja. Így pl. a sertés fajtája, kora, a paprika minősége és mennyisége, keverési aránya, a füstölés alapanyaga, a kolbász tárolása stb. Végeredményben tehát ahány csabai ház, annyiféle kolbász, mégis vannak oly alaptulajdonságok, amelyek minden csabai kolbásztól egyformán megkövetelhetők.
Az igazi, az eredeti csabai kolbász első és fő követelménye az, hogy kizárólag sertéshúsból készítsék. Semmiféle más hús hozzáadását nem tűri. S ez a sertéshús is a hízónak ne csak egyik részéből (pl. combjából) való legyen, hanem a töltelékben képviselve kell lennie mindenfajta húsnak, combnak, karajnak, tarjának, oldalasnak stb. mert csakis így kerülhető el, hogy a kolbász se túl száraz, se túl zsíros ne legyen. Ezért a csabai kolbász készítésénél nincs is szükség a szalonna külön adagolására, amint az a szalámiféleségeknél szokásos.
Az igazi, a régi csabai kolbászt mindig sertésbélbe töltötték, a végbél és a hozzá csatlakozó vastagbél (szaknyelven: kuláré) mintegy másfél méter hosszú darabjába. Ennek volt köszönhető a csabai kolbásznak az az értékes tulajdonsága, hogy megőrizte „zaftosságát”, s nem vált keménnyé, szárazzá még egy éves korában sem.
A csabai kolbász alapvető fűszere a paprika. A paprikán és són kívül tesznek ugyan bele köménymagot és fokhagymát is, de sem a só, sem a köménymag, sem a fokhagyma íze nem ütközhet ki belőle, külön egyik sem érvényesülhet a többi rovására, szép harmóniában olvadnak össze, az uralkodó tényező a paprika színe, íze és ereje marad. Erős paprika szükséges fűszerezéséhez, mert az igazi csabai kolbász egyik fő erénye az ereje, vagy legalább is jelentős csípőssége. Ugyanakkor az édesnemes festő paprika sem maradhat ki belőle, mert a csabai kolbász nem lehet sárgás, fakó, seszínű, hanem szemnek is tetszetős, élénk piros kell hogy legyen.
Jellegzetes, sajátos ízt és zamatot ad a csabai kolbásznak a füstölése, mely régebben szabadkéményben, szalma, vagy kukoricaszár füstjével történt, ma leginkább bükkfafűrészpor, vagy kukoricacsutka felhasználásával végzik.
Röviden tehát: A csabai kolbász paprikával fűszerezett, sertéshúsból készült, nem morzsolódó, de nem is kemény, zaftos, erős, élénk piros színű, enyhén füst ízű, tartósan elálló kolbászcsemege.
Részlet Dedinszky Gyula: A Csabai Kolbász című munkájából
Vissza